Azon közlekedési eszközökkel kereskedő vállalkozások számára, amelyek termékeiket az EU más tagállamaiban lévő magánszemélyek (nem Áfa alanyok) részére értékesítik, az Áfa elszámolása során gyakran kihívást jelent a közösségen belüli távértékesítés szabályai és az új közlekedési eszközök értékesítésére vonatkozó különös rendelkezések, valamint a használt járművekre vonatkozó különbözeti adózás specialitásainak összehangolása. Az alábbiakban áttekintjük, hogy a vízi, légi és szárazföldi közlekedési eszközök értékesítése milyen adózási eljárásokat von maga után.
1. Az új közlekedési eszköz fogalma
Az Áfa-törvény (2007. évi CXXVII. törvény) külön kategóriába sorolja az új közlekedési eszközöket, melyek értékesítésére speciális, a távértékesítéstől és az általános közösségi értékesítéstől, illetőleg az árrés adózástól is eltérő szabályok vonatkoznak. Ezért első körben vizsgálni szükséges, hogy az értékesítendő jármű új közlekedési eszköznek minősül vagy sem.
A jogszabályi definíció szerint egy közlekedési eszköz akkor minősül „újnak”, ha a következő két feltétel közül legalább az egyik teljesül az értékesítés időpontjában:
- Szárazföldi közlekedési eszközök esetén (pl. autók, motorok, tehergépjárművek, melyek hengerűrtartalma meghaladja a 48 cm3-t, vagy teljesítménye meghaladja a 7,2 kilowattot):
- Az első rendeltetésszerű használatba vételétől számítva legfeljebb 6 hónap telt el, vagy
- A megtett távolság (futott kilométer) nem haladja meg a 6000 km-t.
- Vízi közlekedési eszközök esetén (pl. hajók, csónakok, melyek hossza meghaladja a 7,5 métert – kivéve bizonyos kereskedelmi célú vagy mentő járműveket):
- Az értékesítés legfeljebb 100 hajózott órát követően történik, vagy
- Az első rendeltetésszerű használatba vételétől számítva legfeljebb 3 hónap telt el.
- Légi közlekedési eszközök esetén (pl. repülőgépek, helikopterek, melyek felszállási tömege meghaladja az 1550 kilogrammot – kivéve bizonyos légikereskedelmi forgalomban részt vevő járműveket):
- Az első rendeltetésszerű használatba vételétől számítva legfeljebb 3 hónap telt el, vagy
- A repült órák száma nem haladja meg a 40 órát.
Amennyiben egy jármű a fenti kategóriák bármelyikének megfelel az eladás pillanatában, azt az ÁFA rendszerében új közlekedési eszköznek kell tekinteni, és a rá vonatkozó speciális adózási előírásokat kell alkalmazni.
2. Az újnak nem minősülő közlekedési eszközök távértékesítése és az OSS-rendszer
Azok a járművek, amelyek nem minősülnek új közlekedési eszköznek (azaz a definícióban foglalt idő- és/vagy használati korlátokat túllépték), a Közösségen belüli távértékesítés szabályai alá esnek, amennyiben az értékesítés egy tagállamból egy másik tagállamban lévő magánszemély részére történik és – ahogy az egyre gyakrabban előfordul – a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását az értékesítő maga, vagy javára más végzi (ásd Áfa tv. 12/B. § (1) bekezdés, melynek kapcsán kiemelendő, hogy ha a magánszemély intézi a szállítást, akár úgy, hogy “lábon” viszi el a kérdéses közlekedési eszközt, akkor nem beszélhetünk távértékesítésről, tehát a teljesítés helye a termék átadásának, feladásának helye lesz, és adózására az általános előírások vonatkoznak).
A távértékesítés főbb szabályai:
- A teljesítés helye – és így az adófizetési kötelezettség helye – a rendeltetési tagállam (a vevő országa), amennyiben a termék küldeményként érkezik a vevőhöz.
- A célország szerinti adózási szabályok (és az OSS-rendszer használata) kötelezően alkalmazandó, ha az eladó EU-n belüli távértékesítéseinek összértéke meghaladja a 10 000 eurós értékhatárt (a 10 000 eurós értékhatár alatt is választható a célország szerinti adózás és az OSS használata).
- Az OSS-rendszer lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a különböző tagállamokba irányuló távértékesítéseinek ÁFÁ-ját a saját székhelye szerinti tagállamában (Magyarországon) vallja be és fizesse meg, de a célország ÁFA-kulcsait Ez jelentősen egyszerűsíti az adminisztrációt, mivel így nincs szükség a rendeltetési tagállamban külön adószám kiváltására.
3. Az új közlekedési eszközök értékesítésének speciális szabályai
Az új közlekedési eszközök értékesítése kivételt képez a távértékesítés és a különbözeti adózás szabályai alól is. Ezen ügyletekre a Közösségen belüli termékértékesítés/termékbeszerzés (Áfa tv. 89. § (2) bekezdés) szabályai vonatkoznak, még akkor is, ha a vevő magánszemély:
- Az Áfát mindig a vevő fizeti meg a saját tagállamában (a rendeltetési országban), függetlenül attól, hogy adóalany-e vagy sem (pl. magánszemély). Ezt a szabályt a tehát a törvény kifejezetten a magánszemély vevőkre is kiterjeszti.
- Mivel az ügylet nem minősül Közösségen belüli távértékesítésnek, az OSS-rendszer nem alkalmazható az új közlekedési eszközök értékesítésére. Az OSS kifejezetten csak a távértékesítések és a magánszemélyeknek nyújtott szolgáltatások, termékértékesítések ÁFÁ-jának egyszerűsített bevallására szolgál.
- Az eladó (vállalkozás) áfamentes (feltéve, hogy a termékértékesítés következményeként az új közlekedési eszköz másik tagállamba került, ugyanakkor ebben az esetben már nincs jelentősége annak, hogy a termék elfuvarozását ki intézi, tehát adott esetben akkor is adómentes lehet az ügylet, ha a magánszemély vevő maga viszi el az új közlekedési eszközt[1]) számlát állít ki a vevő felé, „Közösségen belüli adómentes értékesítés” jogcímen.
- Az eladónak a tranzakciót szerepeltetnie kell a ’65-ös ÁFA-bevallásában (a nem adóalany megrendelő esetén viszont az A60-as összesítő nyilatkozatot nem kell kitölteni).
4. A használt járművekre vonatkozó különbözeti adózás
A használt cikknek minősülő járművek (Áfa tv. 213. § (1) bekezdés a) pont) viszonteladó általi értékesítésénél felmerülhet a különbözeti adózás (más néven árrés adózás) alkalmazásának kérdése.
- A különbözeti adózás – eltérő választás hiányában – kötelezően alkalmazandó, feltéve, hogy a viszonteladó a járművet Közösségen belülről (belföldről vagy más tagállamból) szerezte be, és olyan személytől vette (pl. magánszemély, alanyi mentes adóalany, vagy másik viszonteladó árrés adózással), aki a beszerzéskor nem hárított át ÁFÁ-t (a beszerzési kört illetően lásd pontosan az Áfa tv. 216. §-át).
- Amennyiben egy használt közlekedési eszköz (amely ugyanakkor nem minősül újnak) értékesítésére alkalmazni kell a különbözeti adózás szabályait, akkor nem alkalmazhatók a Közösségen belüli adómentes értékesítés és a távértékesítés szabályai (Áfa tv. 31. § és 89. § (3) bekezdése). Ebben az esetben az ügylet belföldi értékesítésként kezelendő, és a magyar árrés-szabályok maradnak érvényben . A különbözeti adózás magánszemély részére történő EU-n belüli értékesítéskor is alkalmazandó, és ekkor nem kell/lehet az OSS rendszert használni (igaz ez tehát akkor is, ha az eladó szervezi a termék másik tagállamba szállítását).
- A különbözeti adózás kizárt abban az esetben, ha a viszonteladó új közlekedési eszközt értékesít. Ha a jármű megfelel az „új” kritériumainak (lásd 1. pont, ami tehát nem attól függ, hogy például hány tulajdonosa volt a járműnek, vagy hogy használták-e az értékesítést megelőzően stb.), akkor kötelezően a speciális közösségi értékesítés szabályait (a vevő fizeti az ÁFÁ-t) kell alkalmazni, és az árrés adózás nem alkalmazható.
5. Összefoglaló táblázat
A fenti szabályok helyes alkalmazása érdekében javasolt az alábbi logikai sorrend alkalmazása közlekedési eszközök más tagállami magánszemély felé történő értékesítése esetén:
[1] természetesen ebben az elszállítás megtörténtének igazolása különös figyelmet érdemel
Kérdése merült fel a közlekedési eszközök nemzetközi értékesítése kapcsán? Keresse szakértő kollégánkat!
dr. Juhász Péter, jogász, adótanácsadó
juhasz.peter@hidconsulting.hu
