Családi Bizalmi Vagyonkezelés

A generációk közötti vagyonátörökítés nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelési keretében való megtervezéséhez állunk ügyfeleink rendelkezésére. Miután felmértük ügyfelünk céljait, igényeit, kollégáink teljeskörű jogi, adójogi és számviteli tanácsadást nyújtanak annak érdekében, hogy kiszámítható és hatékony előretevezéssel a vagyon biztonsága és a következő generációra történő átörökítése biztosítva legyen.

A Családi Bizalmi Vagyonkezelés létrehozásának jelentősége, beleértve az adózási kérdéseket is

Bevezetés

A családi vállalkozás tulajdonos vezetőjének, vagy meghatározó tulajdonosának halála, cselekvőképességének tartósabb elvesztése a vállalkozások esetében a jövedelmezőséget és a foglalkoztatási képességet nagymértékben veszélyeztetheti. Ez különösen megmutatkozik azokban az esetekben, amikor az említett tulajdonos vezető halálának pillanatában nincs cégvezetésre feljogosított személy, illetve erre a pozícióra „megért” utód (esetleg örökös) sem, aki tovább tudná vinni a vállalkozást. Szintén sok esetben probléma egy másik szemszögből, hogy a törvényes örökösök „nincsenek felkészülve” a rájuk háramló vagyonelemek kezelésére, esetleg életkorukból adódóan csak gyámhatósági jóváhagyással lehet bizonyos tevékenységet kifejteniük, gazdasági manővert végrehajtaniuk.

Ezekre az élethelyezetekre tud megoldást nyújtani a bizalmi vagyonkezelés, melynek lényegét és alkalmazásában rejlő lehetőségeket az alább ismertetjük.

A bizalmi vagyonkezelés lényege és helye a magyar jogrendszerben

A bizalmi vagyonkezelés a magyar jogrendszeren belül egy viszonylag fiatal, mindösszesen 10 éves múltra visszatekintő jogintézmény, ugyanakkor nemzetközi viszonylatban már többszázéves hagyományokkal rendelkezik, és megannyi változata alakult ki az egyes országokban. A nemzetközi kitekintést jelen körben mellőzve általánosságban az elmondható, hogy a számos megoldás és jogi megközelítés ellenére a bizalmi vagyonkezelés lényege minden esetben az, hogy a vagyonrendelő a vagyonát vagy annak általa meghatározott részét egy jövőbeni cél érdekében elkülöníti, rábízza egy vagyonkezelőre azzal a céllal, hogy azt a vagyonrendelő által megjelölt kedvezményezettek érdekében, javára kezelje.

A bizalmi vagyonkezelés jogintézményét 2014. évben alapozta meg a jogalkotás a Polgári Törvénybe való beiktatásával valamint a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény elfogadásával. Ennek ellenére – úgy tapasztaltuk –, hogy sokáig, közel 4-5 éven keresztül nem igazán tudott meghonosodni.

Az első úgymond trigger pont a 2020. évben kitört világjárvány lehetett, amelyet nagyon hamar követett egy a szomszédban kirobbanó háborús helyzet, amely vélhetően sokakat elgondolkodtatott a saját és családjuk, és nem utolsó sorban az általuk életük során megteremtett vagyon sorsát illetően. S ezen kezdeti érdeklődést fokozta tovább az a tény, hogy az 1990-2000-es években indított vállalkozások letéteményesei manapság érnek abba a korba, hogy el kell gondolkozniuk a vállalkozásuk jövőjét, és ezzel összefüggésben a generációváltást illetően.

A bizalmi vagyonkezelés mint a vagyontervezés biztonságos eszköze

A fenti kérdésre pedig egyre többször a – nem üzletszerű – bizalmi vagyonkezelés lett az egyik válasz, hiszen a polgári jog egyéb, és különösen az öröklési jog klasszikus és alapvetően egy statikus állapotra tervezett jogintézményeivel, például a végrendelkezéssel szemben a bizalmi vagyonkezelés egy messzemenőkig rugalmas eszköze tud lenni a vagyonátáramlás megtervezésének; függetlenül attól, hogy arra még a vagyonrendelő életében, vagy akár halála után kerül sor.

A bizalmi vagyonkezelés ugyanis egyfajta dinamikus végrendelkezési módként is felfogható, amely képes és alkalmas egy akár többévtizedre előre rögzített pályán – időbeni és egyéb feltételekhez kötve – biztosítani a vagyonrendelő által rendelkezésre bocsátott vagyon átháramlását a kedvezményezettekre.

A végrendelkezés klasszikus eszköze alapvetően tehát azt teszi lehetővé, hogy a végrendelkező személy eldöntse azt, hogy halála esetére, annak pillanatában kire szálljon a vagyona. Ez azonban – különösen kiskorú vagy bár nagykorú, de eltérő életpályával és életfelfogással rendelkező jogutódok, gyermekek esetén – nem feltétlenül mindig praktikus és célravezető. A bizalmi vagyonkezelés viszont biztosítja, hogy a vagyonrendelő eldönthesse azt, hogy az itt elkülönített vagyonát – akár még az ő életében, akár azt követően akár évekkel, évtizedekkel – kedvezményezettként ki, mikor, milyen mértékben, milyen feltételekkel kaphatja meg.

Mindezt pedig teszi úgy, hogy a bizalmi vagyonkezelés egyúttal – egyfajta trezorként – biztosítékot is jelent az itt elkülönített vagyon számára, mivel – amennyiben annak hátterében nem valamiféle visszaélésszerű magatartás rejlik – a bizalmi vagyonkezelésben elhelyezett (elkülönített) vagyon védelmet élvez mind a vagyonrendelő, mind a vagyonkezelő, és természetesen a kedvezményezett hitelezőivel szemben is.

A bizalmi vagyonkezelés tehát arra természetesen nem alkalmas, hogy valaki azt rosszhiszeműen alkalmazva elvonja a kielégítés lehetőségét a hitelezői elől, azonban megfelelő lehet arra, hogy a bizalmi vagyonkezelésbe elkülönített vagyont megóvja egy kedvezőtlen gazdasági fordulattól vagy rossz üzleti döntéstől, vagy akár valamelyik családtag, gyermek meggondolatlan tettének anyagi következményeitől. Ahogy adott esetben azt is lehetővé teszi, hogy a házasságba lépő felek konzerválják a házastársi életük előtti vagyoni viszonyaikat, elkülönítve a múltat a jövőtől, és ezáltal egyfajta anyagi megnyugvást, kompromisszumot is teremtsenek a kapcsolatukban a nélkül, hogy a házasságkötés, az esküvő boldog pillanatait egy házassági vagyonjogi szerződés feltételeinek megtárgyalásával árnyékolnák be.

A bizalmi vagyonkezelés három pólusa: a vagyonrendelő, a vagyonkezelő és a kedvezményezett

A fentiekben már előrebocsátottak szerint a bizalmi vagyonkezelés letéteményese maga a vagyonrendelő, aki a vagyonát illetőleg annak egy részét – azaz az ún. kezelt vagyont – elkülönítve egy bizalmi vagyonkezelési szerződéssel (esetlegesen egyoldalú jogügylettel) bizalmi vagyonkezelésbe adja azzal a céllal, hogy azt a továbbiakban a vagyonkezelő kezelje, és hogy előre meghatározott feltételek fennállása esetén abból a kedvezményezettek részesülhessenek. S a vagyonrendelőt mozgató motivációk közül talán az egyik leggyakoribb az, hogy amennyiben a jövőben bekövetkezik egy olyan váratlan életesemény (pl.: haláleset, súlyos baleset), amelynél fogva ő maga már nem tud rendelkezik a vagyon felett, akkor is biztosítva legyen annak további sorsa, és érvényesülni tudjon a vagyonrendelő akarata és elképzelése az általa élete munkája révén megteremtetett vagyont érintően.

A vagyonrendelő ezen kezelt vagyont tehát a vagyonkezelő részére adja át olyan módon, hogy – hazai szabályozás szerint – a vagyonkezelő annak egyúttal tulajdonosává is válik, s amely mozzanat rejti magában e jogintézmény lényegét, vagyis a bizalmi elemet. A vagyonrendelő ugyanis bár garanciális és felelősségi szabályokkal körül bástyázva, de mégis egy másik személyre ruházza át a kezelt vagyon tulajdonjogát azzal a mandátummal, hogy a közöttük ennek megalapozására létrejövő szerződésben foglaltak szerint a vagyonkezelő kezelje, óvja, gyarapítsa és meghatározott feltételek mentén a kedvezményezetteknek szolgáltassa ki azt. Lényegében tehát a vagyonkezelő lesz, aki a vagyonrendelő megbízása szerint végrehajtja a vagyonrendelő kezelt vagyonnal kapcsolatos akaratát.

A bizalmi vagyonkezelés harmadik pólusát a kedvezményezett jelenti, aki bár nem szerződő fél a bizalmi vagyonkezelési szerződésben, mégis vitathatatlan módon lényegi részese ennek a jogviszonynak, hiszen végső soron a kedvezményezett a célja az egész vagyonkezelésnek. A kedvezményezett lesz ugyanis az, aki a kezelt vagyonból (ideértve a vagyon hasznait) részesülhet a bizalmi vagyonkezelési szerződésbe lefektetésre került elvek szerint azzal, hogy kedvezményezett akár maga a vagyonrendelő is lehet (és a tapasztalatok szerint tipikusan még életében a vagyonrendelők nagy része fenn is tartja magának ezt a jogot).

Mindezek után képzeljük el egy családot, amelyben az 55. életévét betöltő édesapa, aki immáron 30 éve építi és vezeti a vállalkozását, amely megteremtette a családja számára az anyagi biztonságot egy nap számot vet a múlttal és jövővel, és arra a felismerésre jut, hogy bár mindkét gyermeke nagyon tehetséges a saját maga által választott területen, hiszen egyik orvos lett, a másik az IT világában helyezkedett el, ám egyikük sem mutatott soha érdeklődést a vállalkozás vezetése iránt. Az édesapa félelme ezért az, hogy az ő élete után nincs a családban olyan személy, aki átvehetné a cég irányítását, és amennyiben azt gyermekei és felesége egy napon megöröklik tőle, akkor félő, hogy az a legjobb szándékuk ellenére is a vállalkozás hanyatlásához vezetne, és mindaz az örökség, amit az édesapa maga után hagy ezzel lényegében nagyrészt elveszne. Az édesapa egyik legjobb barátja és bizalmasa ugyanakkor hozzá hasonló üzleti felfogással rendelkezik, ezért úgy dönt, hogy megkéri őt, legyen a bizalmi vagyonkezelője, és akire ennek részeként átruházza a vállalkozás tulajdonjogát. Amíg él az édesapa, addig természetesen viszi tovább a vállalkozás ügyeit, ő a vállalkozás által megtermelt haszon kedvezményezettje, ám abban az esetben, ha ő elhalálozik, akkor a barát, a bizalmi vagyonkezelő feladata lesz átvenni a vállalkozás irányítását, gondoskodni arról, hogy az továbbra is prosperáljon, illetőleg végső soron, ha kedvező alkalom mutatkozik, akkor a lehető legjobb feltételekkel értékesíteni a vállalkozást, és egyúttal biztosítani, hogy a haszon eljusson a kedvezményezettekhez, a családjához.

Járulékos adózási vonatkozások

A bizalmi vagyonkezelés a már ismertetett funkciói mellet további – járulékos -adóelőnyökkel is járhat. E körben ki kell emelni, hogy a bizalmi vagyon, mint entitás bizonyos feltételek mellett generális társasági adómentességben részesül (amennyiben bevételei kizárólag pénzügyi jellegű tevékenységekből származnak). Ha például a bizalmi vagyonkezelő a bizalmi vagyon pénzeszközeit befekteti és kamatot realizál, vagy árfolyamnyereséget ér el, az a hozam a bizalmi vagyon oldalán nem jár adókötelezettséggel, nem kell utána társasági adót fizetni.

A másik előny – a már fentiekben hivatkozott – cég, vagy üzletrész értékesítéshez kapcsolódhat, mely szintén jogszabályban deklarált módon teszi lehetővé azt, hogy kedvezőbb adójogi megítélés alá essen az a helyzet, amikor a vállalkozás tulajdonosa (vagy az örököse) nem magánszemélyként értékesíti az üzletrészt, hanem bizalmi vagyonkezelésbe rendeli azt – annak piaci értékén – és már bizalmi vagyonból kerül eladásra. Természetesen itt egyéb feltételeknek is meg kell felelni, melyek közül kiemelendő, hogy a bizalmi vagyonrendelés és az értékesítésre kerülő üzletrész ellenértékének (vagy annak helyébe lépő egyéb vagyonnak) kedvezményezett részére történő kiadására 5 éven túl kell megtörténnie.

A fenti 55 éves édesapa példájával élve, ha a családfő sajnálatosan 62 évesen elhalálozik és az említett barát bizalmi vagyonkezelőként a 7 évvel korábban már vagyonkezelésbe rendelt céget értékesíti, majd a befolyt összeget kiadja a kedvezményezettek részére, akkor a keletkező személyi jövedelemadó meghatározása jóval kedvezőbben alakul, mintha az örökösök értékesítenék közvetlenül az üzletrészt.

Ugyanis amekkora piaci értéken anno vagyonrendelésre került a bizalmi vagyonba a tulajdonrész, és amennyit ténylegesen fizet az azt megvásárló személy, csak a kettő összeg különbsége kerül adóztatásra hozam címén 15 %-os személyi jövedelemadó, és a mindenkori minimálbér huszonnégyszeresére jutó maximalizált szociális hozzájárulási adó (13 %) figyelembevételével.

Természetesen minden valószínűsített élethelyzet modellezéséhez és magához a bizalmi vagyonkezelés kialakításához is érdemes a megfelelő kompetenciával rendelkező szakértőt bevonni, aki megfelelő stratégia mentén, komplexen igyekszik a családi vagyontranszfert megtervezni.