Bevezető gondolatok:
Európában a vállalkozások több, mint 60%-a – egyes becslések szerint akár 75-90%-a- családi vállalkozásként működik, és a családi vállalkozások aránya Magyarországon is kiemelten jelentős.
A fentieken túlmenően Magyarországon a gazdaság jelentős részét teszik ki a családi tulajdonú mikro, kis és középvállalkozások, amelyek szinte kivétel nélkül valamilyen módon, formában és összetételben családi tulajdonban – esetleg több család tulajdonában- vannak.
Figyelemre méltó körülmény, hogy a NAV az MNB, az OPTEN és a KHR. adatai szerint a magyar vállalkozások 18%-ának esetében a tulajdonos 60 év feletti, ezen túlmenően az 50 év feletti, vagy ahhoz közeli tulajdonosok aránya is különösen jelentős.
Magyarországon jellemző továbbá, hogy a családi vállalkozások esetében a tulajdonosi és a menedzsmenti funkciók nem, vagy nem teljesen válnak szét egymástól.
Közhelyszerű, ugyanakkor igaz az a megállapítás, hogy amíg a 90-es évek aktív vállalkozó korosztályainak a vagyonszerzés és a vagyongyarapítás volt mindenekelőtt a fókuszában, ma már egyre inkább megnyilvánul az igény a megszerzett vagyon védelmével, a vagyon egységben tartásával, a vagyon megfelelő átörökíthetőségével, illetve az úgynevezett generációtranszferrel kapcsolatban.
Különböző élethelyzetek, felmerülő és lehetséges problémák:
– A családi vállalkozások tulajdonos vezetőjének, vagy meghatározó tulajdonosának halála – esetleg a cselekvőképességének a megszűnése- a családi vállalkozások esetében a jövedelmezőséget és a foglalkoztatási képességet alapvetően, vagy nagymértékben veszélyeztetheti. Ez különösen megmutatkozik azokban az esetekben, amikor a tulajdonos vezető halála pillanatában nincs cégvezetésre feljogosított személy.
– Tény továbbá, hogy modernkori családok – így a magyar családok- jelentős részét bonyolult családi viszonyok jellemzik, (több, eltérő érdeklődéssel bíró gyermek, több házasságból származó gyermek, volt házastárssal való tulajdonközösségben lévő vállalkozások, emellett adott esetben az új házastárssal is tulajdonközösségben lévő vállalkozások is léteznek, stb.), amely bonyolultabb családi viszonyok, a családi vállalkozást vezető tulajdonos családfő esetleges halálát követően táptalaját képezhetik a családon belüli komoly vitáknak, a költséges pereskedéseknek, de akár a családi vállalkozások alapvető meggyengüléséhez, sőt a családi vállalkozások széthullásához stb. is vezethetnek.
– A fentieken túlmenően a vállalkozást irányító tulajdonos családfő halálát követően többek között számítani lehet arra, hogy az adott vállalkozás többi – nem az adott és a halállal érintett családhoz tartozó- tagjai, de akár a családi vállalkozások azon felső menedzsmentje amely felső menedzsment nem rendelkezik tulajdonosi részesedéssel az adott családi vállalkozásban, kevésbé lesznek lojálisak a kérdéses vállalkozásban lévő tulajdonrészt teljes mértékben csak hosszadalmas közjegyzői eljárást követően átvenni képes örökös/örökösökkel szemben.
– Rögzítendő, hogy a megfelelő felmérések szerint, a magyar családi vállalkozások tulajdonos vezetőinek jelentős része (egyes becslések szerint több, mint 60 %-a) nem tudja, hogy mi lesz a családi vállalkozásának sorsa az esetleges halála után még akkor sem, ha általa megfelelőnek tartott írásbeli végrendeletet készíttetett.
– Az írásbeli végrendeletben ugyanis nem feltétlenül lehet olyan tartalmú, részletességű és komplexitású rendelkezéseket megfogalmazni, amelyek kereteket és tartalmat biztosítanának a családi vállalkozások tulajdonos vezetője esetleges halála esetén, az örökösök és a fent említett egyéb érintett személyek által követendő elvekről, eljárásokról, feladatokról stb.
Megjegyzendő, hogy az írásbeli végrendeleteket döntőrészt ügyvédek vagy közjegyzők készítik, akiknek nincs és nem is lehet számottevően komplex – gazdasági, pénzügyi, vállalatszervezési, adójogi egyéb jogi stb.- tudásuk, ismeretük a családi vállalkozásokkal kapcsolatban. Ennek megfelelően az írásbeli végrendeletek a legtöbb esetben nem igazán alkalmasak arra, hogy a tulajdonos családfő számára megnyugtatóan rendezzék a családi vállalkozásokkal kapcsolatosan bekövetkezhető különböző élethelyzeteket, viszonyokat a tulajdonos vezető esetleges halála esetére.
– A fentieken túlmenően érdemes szót ejteni arról is, hogy a családi vállalkozások vezetőinek nem kis része nincs felkészülve a házastársuktól történő esetleges és nem várt válás esetére sem, ami súlyos következményekkel járhat a családi vállalkozás értékére, egyben tarthatóságára, hogy a költséges és elhúzódó peres eljárásokról ne is beszéljünk.
– Nyilvánvaló tehát, hogy a fent említett körülmények, a megfelelő szabályozatlanságuk esetén nem egy esetben megoldhatatlan konfliktushoz, hosszadalmas peres eljárásokhoz, a korábbi jólmenő vállalkozásoknak az adott piacon való meggyengüléséhez, szétdarabolásához, széteséséhez stb. vezethetnek
– Megemlítendő az is, hogy a családi vállalkozások vezetőinek jelentős része ragaszkodik a korábbiakban bevált, de a megváltozott körülményeknek már nem feltétlenül megfelelő cégstruktúrákhoz, az egyre inkább idejétmúlt vállalkozási készségekhez.
Ugyancsak jellemző, hogy kevesen tartják szükségesnek a vállalkozásuk időszakonként történő, megfelelő szakmai átvilágítását és azok eredményei felhasználását, ami adójogi, munkajogi, versenyjogi stb. veszélyek is hordozhat magában.
Ennek megfelelően sok esetben nem is jöhet szóban a családi vállalkozások fejlesztéséhez szükséges változások megtervezése, végrehajtása.
– Ugyancsak lényeges körülmény, hogy a családi vállalkozásoknak egy bizonyos koron felüli tulajdonosai jelentős része számára gondot jelenthet a generációváltás problémája.
Ezen szükséges generációváltás megszervezését és lebonyolítását különféle okok miatt- elfoglaltság, bizalomhiány, a megfelelő szakértők hiánya, az utódok esetlegesen érdektelensége stb.- az érintettek még csak végig sem gondolják, nemhogy megfelelő előkészítés, helyzetelemzés alapján megvalósítanák.
– A családi vállalkozások nagyarányú megszűnésének, a vagyonelemeknek családi vagyonból történő részleges, vagy teljes kikerülésének a legtöbb esetben pedig az az oka, hogy a családon belül ritkán biztosított minden nemzedékben a megfelelő, rátermett, motivált tulajdonos/vezető.
– Felmérésekkel bizonyított tény továbbá, hogy a családi vállalkozások tulajdonos vezetőinek mindösszesen 16%-a van felkészülve a cégátadásra” a következő generáció, de akár megfelelő akvizíció útján külső befektető(k) részére.
Mi lehet a megoldás útja?
Sokszor hallhatjuk, hogy az emberek életének egyik fontos részét jelenti, ha ténykedésükkel pozitív értelemben véve nyomot tudnak hagyni az életük után.
Kijelenthető tehát, hogy a családi vállalkozások józanul és felelősséggel gondolkodó tulajdonos vezetőjének a lehetségesen felmerülő esetleges problémákkal foglalkozniuk kellene, illetőleg az említett élethelyzetekre alaposan és tervszerűen fel kellene készülnie, valamint megoldást kellene keresnie.
Ilyen megoldások lehetnek a minden egyes családi vállalkozásokra egyedileg megszerkesztett, fundamentális szabályokat tartalmazó Családi Alapokmányok, valamint ezek keretében létrehozott bizalmi vagyonkezelési konstrukciók, átgondolt végrendeletek, szindikátusi szerződések és egyéb, a felmerülhető problémákat kezelni képes jogi konstrukciókat tartalmazó megállapodások, de ezeken kívül a megfelelő szakmai átvilágítások, egyre inkább szükségessé váló mediálások is stb.
Mindezekkel pedig a szóban forgó tulajdonos vezető személyek alapvetően befolyásolhatják az életükben megszerzett vagyon sorsát, egyben tarthatóságát, megőrzését, fejlesztését stb.
Sajnos az is tény, hogy a családi vállalkozást vezetők jórésze alapvetően bizalmatlan személyiség, ráadásul többen az anyagi ráfordításokat is sajnálják a fenti problémák megoldására irányuló megoldások, megoldásrendszerek megtervezésére és kivitelezésére.
Így ugyan érzik, tudják a meglévő és a később felmerülő problémákat, mégis inkább halogatják, vagy csupán látszatintézkedéseket hoznak a problémákkal való szembenézés és a valós intézkedések helyett.
Tény így az is, hogy a családi vállalkozások tulajdonos vezetőinek csupán kisebb része igyekszik, a már említett írásbeli végrendelkezésen túlmenően, valamilyen „bizalmi kört” keresni a szóban forgó és a fentiekben röviden vázolt – ám korántsem teljeskörű- problémák kezelésére.
Ugyanakkor az is kijelenthető, hogy a magyar piacon kevés azon, valóban komplex szaktudással rendelkező szakértői tanácsadók- de itt inkább szakértői csapatról kellene beszélni- száma, akik a HÍD Consultinghoz hasonló módon az érintett családi vállalkozás(ok) lényegi működésének, a tulajdonos vezető lényeges családi körülményeinek stb. megismerését követően, átfogó és professzionális megoldásokat tudnának kidolgozni, valamint adott esetben családi bizalmi tanácsadóként a megoldások működtetésében is szakértői segítséget és támogatást tudnának nyújtani.
Mindezek ellenére egyértelmű tény, hogy a szóban forgó problémák rendszer szintű és átfogó kezeléséhez, a családi vállalkozások vezetőinek meg kell találnia az őket, valamint az érintett családi vállalkozást, a családi vagyont objektíven megítélni képes, a megfelelő komplex megoldásokat kidolgozni, ezen túl megvalósítani tudó, valamint professzionális – adótervezési , többféle szükséges jogági, üzleti, pénzügyi, vállalatszervezeti, sőt mediálási stb.- szakértelemmel bíró, illetőleg maximális diszkrécióval eljáró külső szakértői tanácsadói csapatot.
Ezen túl pedig a családi vállalkozások vezetőinek a szükséges bizalmat meg kell szavazni a szakértői csapat irányába és együtt kell tudni működni velük.
dr. Hajdu György
alapító partner
HÍD Consulting